Magyarpolányba kirándult a Pillangó csoport
A polányi Erdő széli házikó Vendégházban állatokat etettek a gyerekek
Reggel időben megérkezett értünk a busz, így kilenc körül Magyarpolányba értünk. Célunkhoz, az Erdő széli Vendégházhoz mely valóban az erdő szélén a hegyoldalban található, rövid, de nagyon meredek út vezetett. A tulajdonos Adri elénk igyekezett, és amint lepakoltunk a megérkezést követően, már mehettünk is állatokat etetni. Egy igazi tanyavilágba csöppentünk, ahol a háziállatok hatalmas területen idilli környezetben szabadon élhetnek, miután az éjjeli szálláshelyükről, a reggeli etetést követően kiengedik őket. A képek önmagukért beszélnek. Néhány rövidke videót is készítettem, amin jól látszik, hogy játék eszközök nélkül is milyen jól feltalálták magukat a dimbes, dombos udvaron, az állatok körül. Nagyon élvezték a gyerekek az állatok etetését, valamennyit megcsodálhatták közvetlen közelről.
Alapos kézmosást követően elfogyasztották kis dobozkáikból a gyümölcsöt, majd útra keltünk és gyalogosan sétáltunk Anikó néniékhez galambokat nézni. Említette Anikó, hogy vendégül lát majd minket, na de ilyen gyönyörű hidegtálakra, sajttálakra, azért nem számítottunk. A sok finom csemege után, még jégkrémet is kaptunk. Nagyon szépen köszönjük Anikónak a szíves vendéglátást! Majd elfelejtettem megemlíteni, hogy meismerkedhettünk a Piller család kutyusaival Fahéjjal és Fügével. Megnéztük a magaságyásokban a veteményest. Hibátlan, gazmentes valamennyi, és már szépen fejlődik minden. A retket meg is kóstolhattuk.
Elég hirtelen jött az ötlet és a sofőrünk szerencsére partner volt a megvalósításban, így tettünk egy kis kitérőt, mielőtt hazaindultunk. Elmentünk az ajkai vasútállomásra. Különleges élményben volt részünk, mivel éppen akkor csatlakoztattak egy mozdonyt a kocsikhoz, s megnézhettük miként rögzítik egymáshoz a szerelvényeket.
Az élmények mellett, sok-sok információhoz jutottunk, de ezekről a gyerekek majd beszámolnak nektek.
Nem hagyhatom ki az egyik nagyon jó kis sztorit, ami a vasútállomáson kiállított gőzmozdony kapcsán kerekedett. Említettem a gyerekeknek, hogy volt szerencsém utazni egy hasonló, de azért valamivel kisebb gőzmozdonyos vonattal. Persze Melinda gyorsan hozzáfűzte, hogy ez már nagyon rég lehetett, talán még kislány koromban a múlt évezredben....mire Zétink a világ legtermészetesebb módján egészítette ki, hogy ez akkor lehetett, amikor még a dínók is éltek.









