Az ünnepi program a csoportok közös kivonulásával kezdődött. A gyermekek jókedvűen vonultak az udvarra, miközben sámándobos kísérettel felcsendült az ismert rigmus: „Ez a lábam, ez, ez, ez, jobban járja, mint emez...” A vidám hangoskodás hamar meghozta az ünnepi hangulatot, és mosolyt csalt a résztvevők arcára.

  A májusfa körül a csoportok egymásba fonódó körökbe rendeződtek, majd kezdetét vette a közös tánc. A népi játékokat és táncokat Petrikné Viszt Ildikó óvodaigazgató és Szücs Krisztina óvodapedagógus vezette. A gyermekek nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a mozgásos játékokba, figyelmesen követték a lépéseket, és örömmel énekelték a jól ismert dallamokat.  

A program során több hagyományos gyermek- és néptánc is megelevenedett. Felcsendült a Kezes, a Serény magyaros, a Daniéknál a legények és a Pozsonyi sétatéren dallama. A közös tánc nemcsak a mozgás örömét adta a gyermekeknek, hanem lehetőséget teremtett arra is, hogy játékos formában ismerkedjenek népi kultúránk értékeivel.

A táncos délelőtt végén a gyermekek lelkesedése egy pillanatra sem hagyott alább. A zene elhalkulása után egyre többen kezdték skandálni: „Még egyszer! Még egyszer!” Ezzel a legegyszerűbb és legőszintébb módon adták tudtunkra, hogy szívesen újra táncra perdülnének. Kedvenc táncaikat szerették volna ismét eljárni, így a program végül vidám ráadással folytatódott.

A májusfa kitáncolása idén is igazi közösségi élményt jelentett. A közös éneklés, a tánc és az együtt megélt pillanatok erősítették az összetartozás érzését, miközben a gyermekek örömteli, élményszerű formában találkozhattak népi hagyományainkkal. A sok mosoly, a csillogó szemek és a visszatapsolt táncok egyaránt azt bizonyították, hogy a hagyományőrzés a legkisebbek számára is lehet maradandó és örömteli élmény.